„A zavaros misztika éppen annyira tévút –sőt: szélsőséges estekben még veszélyesebb út is lehet -, mint szemellenzős materializmus útja.”

Prológus.

     Másfél hónappal a válóper utolsó tárgyalása után, még mielőtt a feleségem hibájából kimondott bírói végzést kézhez kaptuk volna, vissza költözött az ő gyámsága alá helyezett két kisebb lányunkkal a családi otthonunkba. Az anyját ért halálos sors-figyelmeztetés (A „Nagy Fénylénnyel” való találkozás és annak a belső figyelmeztetése, egy szívinfarktus következtében átélt halálon túli állapot közben.) és az anyja mellett átélt kudarcok, lelki és szellemi válságok után ugyanis, 2OO8-as év Oroszlán havában, a feleségemnek kezdett a valóságra újból rányílni a szeme. Ő ugyanis, az USA-beli, pszicho-misztikus Csodakurzus tanainak hatására, valamint az édesanyja által kilenc éven át kifejtett szívós pszichikai aknamunkája hatására, 2OO8 február végén, elhagyta a négy gyermekes családunkat. A valóság-érzékelési képességét lassan - lassan vissza nyerő feleségemmel, a válóperünk utolsó heteiben folytatott békés beszélgetéseink alkalmával, sikerült megértetnem, hogy komoly spirituális indoklása van annak, hogy a szellemi világgal – Az Istennel! - való kapcsolattartás kódexére: a mózesi kőtáblákra vésett tízparancsolatban, csak három „szabályzati pontot” találunk a teremtő és megváltó Istenhez való viszonyulásról, de hetet az embernek az emberrel szembeni erkölcsi magatartásáról. A komoly asztrológusi diplomával rendelkező, és négy gyermekünket otthonszülő eleségemnek egy családbontáshoz vezető személyi és öntudati válságra, mindannyiunkat kétségbe ejtő szellemi és lelki krízisre volt szüksége ahhoz, hogy meggyőződhessen arról, hogy nem véletlen az, hogy, a „Ne gyilkolj!” mellett, az azzal egyenértékű intésként jelenik meg a mózesi kőtáblákon az is, hogy a „Ne lopj”, a „Ne hazudj”, „Ne tégy hamis tanúságot”, és A mások feleségét (férjét) ne kívánd (És tovább: magadat se kívántasd másokkal férjként, vagy feleségként…)! A családunk szétbomlásának a rém- látványára volt szükségem nekem is ahhoz, hogy felfedezzem az édesanyja által erkölcsileg félre nevelt feleségemnek ezt a felszínen korábban nem látható, de a mélytudattalanjába vésett hibás spirituális képzetvilágát, és megértetnem vele azt, hogy a Ne hazudj (Ne másíts, ne ferdíts és ne csúsztass információt.) és ne tégy hamis tanúságot (Ne rágalmazz és ne ferdítsd a valóságot), spirituális szempontból, ugyanolyan súllyal bír, mint az, hogy „Ne gyilkolj!”. És, hogy ez nem csak azért van így, mert annak, aki a többi, személyes és egyetemes megváltást szolgáló szabályt megszegi, menthetetlenül gyilkolni is kell, ha nem tettben, akkor szóban és képzeletben, hanem, azért is egyenértékűek ezek az intések, mert a valóság mágikus természete miatt, a valósághamisító személyre és annak az utódai sorsára, vészterhes visszahatásai lehetnek a valósághamisításnak. Ezért, azok sorsa, akik önszántukból hamisított valóságelemek között élnek, sőt: tudatos cselekvően hozzá is járulnak a hamísításhoz, hosszú távon menthetetlenül csődbe fog kerülni, az életük valamely lényeges területén, még akkor is, ha kívülről ez nem látszik, és hajlamosak vagyunk irigylésre méltóknak tartani a kívülről „rendkívül” sikeresnek látszó személyeket.

  E megértésnek a következtében, közvetlenül az utolsó tárgyalás előtt a feleségem, nem csak, hogy visszavonta a saját váláskeresetét és felmondott a drága pénzen megfogadott ügyvédeknek, és persze, visszavonta az én váláskeresetemre írt, engem sötéten vádló hangvételű bosszú-válaszát is, hanem a tárgyaláson azt nyilatkozta a bírónőnek, hogy ő nem akar tőlem elválni és a Kozma családnevét is szeretné megtartani. Ez annak is volt köszönhető, hogy ebben a feleségem számára új, de akkoriban, még nem teljes meggyőződésével vallott, és nem minden esetben gyakorolt – Főként a férjekkel és élettársakkal szembeni gerinctelen viselkedésre és ellenszenves gondolkozásra őt rászoktató édesanyjával szembeni viszonyulásában, és az édesanyja személyével kapcsolatosan bátortalanul és határozatlanul gyakorolt. - erkölcsi alapállásában, lehetségessé vált annak a lehetőségéről is tárgyalni, hogy a családot újra egyesítsük, mihelyt a feleségem eléggé felkészültnek találja magát erre, illetve, miután mind az édesanyja zavaros és a pillanatban számára előnyősnek (nyerhetőnek) tűnő lehetőségek szerint változó erkölcsi magatartásával szembeni alapállását, mind a velem szembeni pozitív élettársi viszonyulását sikerül, szilárd meggyőződésen alapuló, határozott és egyértelmű erkölcsi alapokra helyeznie. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy elsősorban a gyermekeinket ne tegyük ki a jövőben egy újabb családbontás traumájának.

   Az itt közölt eszmei feltárás viszont, nem arról szól, hogy miként jutott el a feleségem arra a következtetésre, hogy nem kell hagynia magát a misztikus csodakurzusok által, valamint a boldogsága megszerzése érdekében őt, már a házasságunk elejétől a családja szétszakítására bíztató, misztikus kurzusokra járó és misztikus tanokat olvasó anyja által befolyásolni. Hanem arról, hogy tényleges spirituális szempontok alapján – és nem szentimentális, vagy zagyva misztikus elméletek szerint! - miért is bír ugyanakkora fontossággal az, hogy a gyermekek mindkét szülő mellett növekedve, apai nevelést is kaphassanak, mint az, hogy az édesanyjuk viselhesse a gondjukat. Meg vagyok győződve ugyanis arról, hogy ennek a spirituális ténynek – és úgymond égi követelménynek! – a minél több házasságban élő személy általi, racionális megértése és tudatosítása, rengeteg házastársi és családi viszonyt fog megmenteni a fölösleges konfliktusoktól, a fizikai – nem csak pszichikai! – betegségeket okozó veszekedéstől és nehezteléstől, egymást tulajdonképpen (A szívük mélyén) szerető nőket és férfiakat (anyákat és apákat) az egymás gyötrésétől, egymásnak és családjaiknak a tönkretételétől, gyermekeik lelkivilágának és jövőképének és sors-idéző mágikus életképzeletének, a zavarossá és bizonytalanná tételétől.

Sőt: még arról is meg vagyok győződve, hogy ezek a feltárásaim, nem csak a már családban élő, és a mienkhez hasonló krízisekben vergődő, vagy mindössze a krízis előszelét érző, az előtt álló férjeknek és feleségeknek fognak segíteni abban, hogy a drámai élet- és sorshelyzetüket meghaladják, és a mindannyiuk számára fájdalmakat és talán soha be nem gyógyuló lelki sérülésekkel járó, családjaik szétbomlását megelőzzék, hanem elsősorban a család- és otthonalapítás előtt álló jelenlegi és jövőbeni fiatal nők és férfiak számára nyújthat olyan elhanyagolhatatlanul megfontolni való, lényeges szempontokat, amelyeket egyetlen más tudomány sem volt képes eddig a felszínre hozni, de amely új ismeretek és szempontok segítségével, jogosan bízhatnak abban, hogy nem azért fognak hozza az életük legfontosabb feladata megvalósításába, hogy néhány év múlva – És ami még rosszabb: a szeretett jövendő gyermekeik szülőiként – legyen amit szétbontani, és ami miatt keseregni, megbetegedni.    

Az olvasó ugyanakkor arra is fel kell legyen készülve, és azt is figyelembe kell vegye, hogy a köztudatban levő spirituális információkat és eddigi metafizikai elképzeléseket messze meghaladó felfedezéseket tartalmazó írásomban, részben terjedelmi okok miatt, részben a kutatás tárgya miatt, nem térhettem ki a házastársi válások során ugyancsak hátrányba került nők (Anyák) helyzetéből megvizsgálni és feltárni a gyermeknevelés spirituális vetületét. A gyámság megállapítási és törvénykezési szokásrend ugyanis, nem a gyermekeknek az anyák gyámsága alá helyezését kezeli feltűnően előnytelenül, hanem az apák gyámsága alá helyezését. Ezért, azok számára, akik nem olvasták előzetesen a többi asztrológiai – metafizikai munkásságomról (A Lilith metafizikai értelmezése, Az anyai ági karmikus programok, stb.) szóló írásaimat, úgy tűnhet az elején, minthogyha egy, a férfiúi hiuságában és önértékelésében megbántott személy próbálná metafizikai szintre emelni az általa igazságtalannak érzett, hallgatólagos gyermek elhelyezési törvénykezési szokásokat. Illetve, hogy az egyoldalú bíráskodást látván, az így elszenvedett sérelmeit akarja metafizikai szintre emelni. De, amennyiben az olvasó félre teszi ezeket a kezdeti benyomásait, és tovább olvas, kiderül egyrészt, hogy ez nem így van, hiszen metafizikus asztrológusként a szerző még akkor is a sorsjelenségek mélyen, a láthatatlan világban megbúvó végső okokat keresi még a saját lelki benyomásaira érzéseire is. Másrészt az is kiderül, hogy olyan, eddig feltáratlan, de kézenfekvő életigazságokról olvashat itt az olvasó, amelyek nagy mértékben rávilágítanak a civilizációban élő személyek elidegenedése és elmagányosodása és számtalan pszichés betegsége olyan – tényleges – okaira, amely okok eddig senkinek (Sem a pszichológusoknak, sem a teológusoknak, sem a keleti, vagy a nyugati misztikus tanítómestereknek!), még csak eszébe sem jutottak.

Meg kell nyugtatnom tehát az olvasót, hogy a feleségemnek a lassú, de pozitív pálfordulása következtében, az igazság szelleme, a román gyámsági törvényeknek a férfiakkal szembeni, abszolút negatív alkalmazási szokásainak a körülményei ellenére is, érvényesült az én esetemben és végül nem lettem hátrányos megkülönbözetésben részesült fél, mivel négy gyermekünk közül a bíróság kettőt az én gyámságom alá helyezett és kettőt a feleségem gondnoksága alá, és ezért nem sétődöttségböl írtam az alábbiakat. Másrészt, asztrológusként soha, és egyáltalán nem vezéreltethetem magam a munkámban (És az írásaimban), sem a személyes érzéseimmel, sem az ösztöneimmel, vagyis, nem lehetek sem nő-párti, sem férfi-párti. Nem az érzéseim, vagy, Isten-őrízz, a nemi elvakultságom miatt vizsgálom tehát a kérdést tudatosan „egyoldalúan” (Az apaság oldaláról), hanem azért mert arról az apai oldalról, ahonnan én vizsgálom, tudomásom szerint az elvált szülők gyermekeinek a nevelése és spirituális fejlődése kérdését még senki nem vizsgálta előttem, hanem mindig csakis a női (anyai) oldalról. És még csak azért sem vállaltam ezt az egyoldalúságot, mert ez által, a tradicionális témakezelés vastag egyensúly-eltolódását helyre szerettem volna állítani, hanem azért, mert ez, az „egyoldalúnak” látszó vizsgálat olyan látókör-nyitó és látókör tágító felfedezéséhez vezetett, amely felfedezés egyenértékű a Kybalion asztrológiai és alkímiai vizsgálatával, valamint az ott leírt hét egyetemes törvénynek a tízre való kikerekítésével (A másik három Egyetemes Törvény leírásával), vagy a Lilith metafizikai értelmének a felfedezésével, vagy az anyai ági örökletes sors-programok felfedezésével.       

*******************************************************  

    Hiába hogy, az Európai Unió nyugati részében más szelek fújnak, mert Kelet Európában még mindig az, a mindenki által normálisnak vélt primitív törvényalkalmazási szokás áll, hogy házastársi válások alkalmával, az esetek 90 százalékában, az anyának ítélik oda a gyermekeket. Az itt érvényesülő trend szerint, a szociális hivatalok és igazságügyi intézmények alkalmazottjai, egyaránt úgy képzelik, hogy jól teszik azt, hogy, amennyiben nem orvosilag bizonyítottan őrült, veszélyes közbűnöző, visszahozhatatlanul kábítószeres, alkoholista, vészesen nemi beteg az édesanya, akkor, hiába, hogy ő hagyja el a családot, vagy valamilyen más módon bomlasztja szét azt, mert az esetek 9O százalékában, akkor is az ő gyámsága alá "ajánlják" a szociális hivatalok, és neki ítélik a bírók a gyermekeket, ha egyértelműen ők okolhatóak a család széteséséért. Akkor is így járnak el tehát a bírók, ha az anya hagyja el a családot és ez által a gyermekeket is, de az azt kéri, hogy az új „bejelentett lakcímére” és az ő gyámsága alá helyezzék a gyermekeket!  Ezért ezt, az apai szerepről és funkcióról, az apasághoz, mint rendkívülien összetett spirituális állapothoz való viszonyulásról szóló, naplószerű írást, elsősorban az asztrológusi lelkiismeretem felszólítására kezdtem el írni, mintegy választ keresve arra a kérdésre – és végül megtalálva! –, hogy az apai minőség funkcióját és rendeltetését illetően, nem-e végzem rosszul az asztrológusi munkámat és a magánéleti feladataimat? Írom tehát mindezt, az ide vonatkozó, általános, mondhatni társadalmi - közösségi spirituális közöny és figyelmetlenség által okozott mulasztások pótlására és betöltésére, mivel rájöttem arra, hogy engem is messze ható felelősség (És mulasztás!) terhel azokkal a férfiakkal, jövendő, vagy máris státuszban levő apákkal szemben, akiket - amennyiben ilyen jellegűnek találtam a horoszkópjukat -, arra buzdítottam, hogy alapítsanak családot és nemzenek gyermekeket.            

     Miután 2008 február végén a feleségem, az édesanyja bíztatására és meghívására, elhagyta a családunkat és nem akart oda visszatérni, a helyzet hivatalosítása érdekében indított peres eljárás során, kénytelen voltam rájönni arra, hogy fent leírt törvényalkalmazási szokásrend miatt, a nálam – a család régi és stabil otthonában! - maradt két nagyobbik lányunkat is elveszíthetem. Ekkor, a sorshelyzetem hatásaként, az a lelkiismeret furdalást okozó probléma merült fel asztrológusi és metafizikusi válaszadásra kényszerítő erőként bennem, hogy amennyiben nem veszem figyelembe ezt az objektív tényállást, a legközönségesebb módon becsapom azokat a férfiakat, akik asztrológiai feltárással egybekötött sorsjavítási, sors-rendezési tanácsadás céljából kérik a segítségemet és, amennyiben a horoszkópjuk tükrében ezt jónak látom, családalapításra és gyermekvállalásra buzdítom őket.

    Szóval, amikor rájöttem arra, hogy még arra sincsenek tekintettel a romániai (Csíkszeredai) szociális szervek és a törvényalkalmazók, hogy a legtöbb olyan esetben - Akárcsak a mienkben is. -, amikor az anya hagyja el a családot, olyan helyre és olyan körülmények közé költözik, amelyek egyáltalán nem szolgálhatják a gyermekek ép és egészséges lelki és szellemi fejlődését – jelen esetben, az iszákos és kemény-dohányos férjével és azok közös kisfiával együtt élő, ugyancsak keménydohányos édesanyja két szobás lakásába, majd a gutaütés-veszélyes, két száz atmoszférás vérnyomásos nagymamájához - megkérdeztem magamtól, hogy miként javasolhatok én asztrológusként, a tipikusan Rák és Hold-karmás, illetve Bak és Szaturnusz-karmás férfiaknak családalapítást és gyermekvállalást? Milyen erkölcsi alapon ajánlhatok én ezek tudomásában ilyet, amikor jól tudom, hogy a feleségük karma-feldolgozási képtelensége következtében, - a Lilith, és az azt szolgáló anyósaik „munkálkodása” következtében -, bármikor megtörténhet velük is az, ami velem megtörtént? Nevezetesen az, hogy miközben egy hosszú távú életcélt egy majdnem teljes életutat épít a családra és köt a családhoz egy férfi, és az én tanácsomra például, a lehető legintenzívebben beleéli magát az apai szerepkörbe, vagyis, szeretve a gyermekeit, gondozza és tanítja azokat az életben való helytállásra éveken át, aközben a feleségnek egyszer csak elege lesz a házasságból, vagy szerelmes lessz egy más férfiba, és, a szabad választás liberális logikája szellemében, nem csak, hogy elhagyja őt, de könnyűszerrel magának ítéltetheti és elviheti a gyermekeket az anyai nagymamához, vagy akár a másik férfihez is! És így, egyszer csak arra ébred az apa, hogy az általa éveken át, az anyáéhoz hasonló figyelemmel és odaadással, de főként az anyai gondozáson túli előrelátó – szaturnuszi! - szellemben gondozott és nevelt gyermekeit, más személy, vagy személyek nevelik, és persze, teljesen másképpen, mint ahogyan azt ő helyesnek tartja! Tehát, a hivatalos válás megtörténése után, a férfi által is az anyához hasonlóan szeretett és éppen annyira féltett gyermekeket, attól fogva, hogy a felesége őt elhagyta, teljesen másképpen fogják nevelni, mint ahogyan azt ő jónak látná!

   Ismétlem: mindezt, hogy a gyermekeket megfossza a folytonos és figyelő apai neveléstől, ma a legnagyobb természetességgel teheti meg egy nő, amennyiben nem AIDSZ-es, nem közveszélyesen őrült, nem profi szajha, vagy visszahozhatatlan alkoholista – kábítószeres, mivel az általános koncepció az, hogy az apával szemben, csak és csakis ő képes helyesen gondozni és nevelni a gyermekeket! Sőt: az általánosan egyoldalú koncepció az, hogy amennyiben a férfi hagyja el a családot, akkor csakis arról lehet szó, hogy a felelőtlen és léha ember, mindössze az alantas szenvedélyeinek hódolva, un. férfias felelőtlenségből tette. Amennyiben viszont a nő hagyja el a családot, mindenki egészen biztosra veszi, hogy a férfi követett el vele szemben alattomban, olyan szörnyű és elviselhetetlen dolgokat, amelyek miatt a szegény nőnek nem maradt más lehetősége, mint elmenekülni, még a gyermekei elhagyása árán is. Illetve: nem maradt más hátra szegénynek, mint a törvényes válást kérni és arra kényszeríteni a zsarnoki, vagy más negatív tulajdonsággal rendelkező, zsarnok és felelőtlen férfit, hogy hagyja el a közös otthont és a családot.

    Miért kellene tehát, ilyen apa-ellenes gyakorlati és erkölcs-ítéleti körülmények között, és ilyen apa-ellenes szellemi konjunktúrában, a Rák, vagy a Bak karmával rendelkező fiúk, fiatalemberek, és érett férfiak rám hallgassanak, amikor metafizikai tudatosság híján, illetve annak az elsekélyedése esetén, mint az én feleségemnél, a legnagyobb szerelemből is az lehet, hogy idővel felválthatja azt egy másik szerelem? Vagy elhomályosítja és elmulasztja azt, a feleségnek a házasságkötéskor „elhagyott” anyjához fűződő, újonnan felébredt infantilis ragaszkodása és ezzel az „asszonynak” az ártatlan és gondtalan gyermekkorba való visszavágyása?  Vagy és valamint, a „más, megértőbb, gyengédebb és kedvesebb férfi mellett bizonyára boldogabb életnek” a naiv képzete, vagy az emancipált, világi önmegvalósítás vágya?  (A családelhagyást követő, családzüllesztési akciói során, azzal aratott világi sikereket a feleségem, hogy azt hirdette mindenütt: azért kellett elválnunk, mert ő dolgozni akart, én meg nem engedtem. - Mindegy, hogy ez így abszolút hazugság volt, mivel, amíg itthon volt, addig ez egyáltalán fel sem merült, hiszen arról volt szó, hogy, amint lejárt a Réka után kapott GYES - állami segély, azonnal kiváltja az asztrológusi engedélyét, amihez több éve már, hogy meg van a tanügy minisztériumi pecséttel is ellátott diplomája, mert mindenki meg volt hatódva ettől a nagy női önmegvalósítási ügytől! És minden szakképzett szociális hivatalnok és a bírónő is, természetesnek tartották akkor azt, hogy mind a négy gyermek hozzá kell kerüljön, még, a gyermekek számára teljesen előnytelen körülmények között is, amikor ő reggeltől estig dolgozik egy irodában. A volt feleségem munkaideje gyakorlatilag reggel 8 -tól este fél hatig tart, de majdnem rendszeresen este hétig, sőt: még hét utánig is bent kell maradnia! Egyszerűen kétségbeejtő az, hogy a jogi, vagy pszichológusi diplomával is rendelkező közhivatalnokok számára, a „természetes” az, hogy hivatalosan és törvényesen mind a négy gyermek annak a szülőnek a „közvetlen” gondozásába kerüljön törvényesen, amely szülő, tulajdonképpen és gyakorlatban nem is lehet együtt a gyermekeivel a hétnek öt napján, és mindezt csak azért, mert ő az anyjuk és nem az apjuk! Még egyszer mondom, mivel komoly kérdésről van szó: mindezt annak ellenére végzik így, hogy pontosan az önmegvalósítást szolgáló, egész napját betöltő munkaideje miatt, a munkába járó anya, a hét öt napján, egyáltalán nem is foglalkozhat a gyermekeivel! Hiszen, abban a számukra megmaradó egy és fél, ritkán: három órában, amíg velük együtt lehet, a legsürgősebb gyakorlati dolgokat –etetés, mosdatás, esti mesélés és lefektetés -, esetleg ha el lehet intézni. Világos tehát, hogy a négy gyermek gondozása mellett, azok erkölcsi nevelésről, egyáltalán még csak nem is lehet szó ilyen körülmények között. És, az olyan férfi nemű személyek, akik a munkájukat az otthonukban végezhetik, mint régen a gazda-emberek, és eközben szeretnének a gyermekeikkel együtt lenni és azokkal időnként alaposabban foglalkozni, mint én is pl., de akiktől ez ostoba szokásrend alapján, könnyűszerrel elvetetik a gyermekeiket a volt feleségeik a hivatalok és a bíróságok segítségével, az egészség-károsító dühöngésen, vagy a szervezet-mérgező sors-neheztelésen kívül, semmit nem tehetnek. Nem tehetnek semmit, a lehetséges kifosztott apai állapota ellen, amely állapot egy férfinak sem jut eszébe a házasságkötéskor. De, amint az asztrológusi gyakorlatom során ez a döbbenetes tény feltárul előttem: a nők már a házasságkötés előtt arról társalognak képzeletben a magzatként még meg sem fogant jövendő gyermekükkel, hogy nem baj az, ha apukának „el kellett menni, mi úgy is jól meg vagyunk ketten együtt”? Eddig csak azt a variánst ismertük, amikor "a gonosz és felelőtlen" férfi elhagyja a családot. Most kiderült, hogy az emancipációnak köszönhetően, a hölgyek spirituális ideavilágban ez teljesen másképp néz ma ki. Vagyis úgy, hogy a nők, legalább is a tudattalan képzeletviláguk szintjén, úgy lépnek be a házasságba, hogy a férfit majd előbb utóbb kituszkolják onnan, miután a „az ő gyermekük” megszületik. Ugyanakkor, nem hiszem, hogy a gyakori eset lenne a joggyakorlatban, amikor a „családelhagyó” apa, magával viheti a gyermekeit... – Hiszen még a helytálló apáktól is, a távozó feleségek, a szemellenzős hivatalnokok és bírok hathatós segítségével, probléma mentesen, elvihetik azokat.

    Ebből a perspektívából tehát, - mármint, hogy az ember hírtelen, nem csak hogy élettárs nélkül, de gyermekei nélkül is maradhat, a kelet európai törvényhozás szerint és a jelenlegi humanista-liberális erkölcsi konjunktúrában - a férfiak hátrányosan megkülönböztetettek, hogy ne mondjam: apai funkciójuk gyakorlási lehetőségében hivatalosan kisemmizettek! "-Tessék, mind a négy gyermeket, a férje érzelmeit nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva, azt megcsaló, és az egész családot a romokba döntő "édesanyának" oda adni." És a mi esetünkben ráadásul azért, hogy Emőke odaadhassa az általam már magzati koruktól spirituálisan gondozott és odafigyeléssel nevelt gyermekeket, az erkölcsi érzékét már az Emőke fogantatása óta elveszítő, de beteges irányítási és beavatkozási mániában szenvedő anyjának. Vagyis annak a személynek, aki magzat korukban mindenáron el akarta kapartatni őket!

     Akik csak a Vibráció törvényét – más nevén: a Vonzás törvényét – ismerik, azt szokták mondani, hogy kettőn múlik a vásár. De számomra, a sokat látott és tapasztalt asztrológus számára, egyértelmű, hogy bizonyos családrombolási, illetve családelhagyási esetekben, bizony, hárman, vagy négyen is múlik a vásár! Egy, a három és a négy ellenében… Esetünkben, a feleség a férj ellenében, és a feleség szeretője, valamint a feleség anyja és a nagyanyja a férj ellenében, sőt: még az apja ugyancsak elvált élettársa is a férj ellenében! A velünk történt abszurd tragédia után, egyértelmű határozottsággal ki merem jelenteni, hogy amennyiben ez a katasztrófa, megtörtént az asztrológus feleségemmel, majdnem bármely fiatal, az önmegvalósítói képességeiben és a rokonai segítségében bízó - és azok által biztatott! – fiatal családanyával megtörténhet, az, hogy „jogos” érzelmi okokra hivatkozva, de voltaképpen teljesen irracionális okok miatt, máról holnapra, széttúrja a családját. Számtalan családszétbomlási és széteséséi esetben, ahol ilyen ellenőrizhetetlen és irracionális erők hatnak, megtaláltam a családrombolásnak azt az archaikus kor előtti, a női tudattalan érzésvilágba rögzült, irracionális gyökerét, amit négy hónapon át hiába kerestem. Meg találtam azt, a mára már teljesen funkcióját veszített pszichés őserőt, amely Emőkét és az anyját ebben a családrombolásban irányította, és amelynek ők is mindössze a tudatlan végrehajtói voltak, és maradtak. Ezért voltam türelmetlen és elégedetlen és ezért hárítottam el oly türelmetlenül és akkora vehemenciával azokat a véleményeket, amelyek mind bennem, vagyis az én lelkemben akartak kotorászni a probléma igazi oka után - és ezzel persze, hogy nem a megoldás után! -, mert éreztem, hogy kell lennie valahol egy olyan irracionális őserőnek, ami ellen és amivel szemben Emőke belülről nem lehetett metafizikus-asztrológusként sem felvértezve. Egészen biztos voltam benne ugyanis, hogy az utóbbi időben legalább is, a több általa írt tanulmány után és az általa önállóan elkészített és pozitívan visszajelzett több tucat horoszkóp után, a feleségem, nem volt egy naiv fiatalasszony. Hogy ő, ezen, az anyjával szemben érzett irracionális megfelelési kényszerén kívül, minden lehetséges téves (karmikus) "belső irányítás" és tévképzet ellen fel volt vértezve. Hogy igen is, ő jól tudott a horoszkópjából kiolvasható összes veszélyről. A közös barátnőnkkel folyatott skype dialógusokból még az is kiderült, hogy Emőke, még a benne rejlő áttételes Vízöntői késztetéseiről is, az irracionális önbolondító késztetéseiről tudott! És ezt észlelvén, abból ki is józanodott állítólag már az anyjához való leköltözése utáni negyedik vagy ötödik héten. Amiből viszont nem tudott kijózanodni hónapokon keresztül, arról nem tudhatott, mivel eddig én sem tudtam, tehát nem készíthettem fel rá, csak érezhettem, hogy egy számomra ismeretlen erőnek vagyunk az egészen az áldozatai, amely irracionális, kényszerítő erő viszont, egyértelműen az ő, férji- és apai- lenézésben tündöklő, értelmiségi anyja által jelenik az Emőke számára meg.
    Egy író barátom adta meg végül s az ötletet, mondván, hogy ez az irracionális anya-lány közötti kapcsolat és a fiatal anyának az öreganya felé való "gyermekátjátszási", gyermek-odaadási ösztöne, ancesztrális természetű és a matriarchátusban kialakult szokásrendig, az őskori közösségi törvényekig nyúlik vissza. Az író barátom, ezt azon panaszomra mondta, hogy Réka és Turula akkoriban a nagyanya fennhatósága alá került, hogy ő gondozza és neveli őket, az édesanyjuk és az édesapjuk helyett, és ő rendelkezik, Emőkét bábként használva, annak a gyermekek sorsa felől. Gondolkozni kezdtem tehát a matriarchátus és a gyermekeink gyámsági állapotának az ilyetén vett sors-fordulata fölött, és rájöttem a lényegre: Emőkét és a gyermekeit korábban a saját anyjának (Az Emőke nagyanyjának) átpasszoló, ambíciós anyját is, az, az ősi ösztön mozgatta végig, hogy a gyermekeket át kell adnia a saját anyjának, vagyis a "nagy - anyának". Vagyis, a vezérnősténynek. (A szintén matriarchátusban élő, és a közösségi felelősségtudat szintjén az emberhez a legközelebb álló  elefántoknál történik ez így. Ti., hogy az anyatejjel való táplálkozás megszűnése után is életben maradt elefánt-utódok további sorsa felől a vezérnőstény intézkedik. Nevezetesen arról, hogy amennyiben a csorda tagjaként megmarad a kicsiny, azt továbbra is az ő szülő anyja neveli-e, vagy valamelyik nagynéni, esetleg maga a vezérnőstény? Ennek a titkos erőnek a kényszerítő hatására utalnak, nem csak az Emőkének a családban töltött utolsó napjaiban tett furcsa kijelentései is, miszerint: "Az anyánkhoz fel kell nőni", vagy: „Nem lehet az, hogy az anyánkra ne hallgassunk, mert az anyánk, az életünk végéig az anyánk marad.". Hanem a Magdolnának a velem szembeni régi perlekedései is, erre utalnak, amelyekben az akkori megrökönyödésemre, ő legtöbbször az nagyanyai jogaira hivatkozott.
    Ez a, patriarchális korszak után is, az egyes nők tudattalan alvilágában még élő (Különösen a Nappal együtt álló Holddal rendelkező nők esetében), mára már teljesen afunkciónális és irracionális ösztöni törvényerő munkálkodott tehát Emőkében az utóbbi években, amit a nagyapa halálakor, az anyjának sikerült benne feléleszteni. Igaza volt tehát az egyik barátnőnknek, amikor az Emőke mentalitás-váltását és változtatásának az okát, a mindkettőjüket nevelő férfinak, a nagyapának a halálában kezdte keresni, és akkoriban még én sem igazán értettem, hogy mit is akar ezzel mondani? És persze, ő sem tudta, mert, ha tudta volna - Amennyiben tehát, ez a feltételezése metafizikailag tudatos lett volna. - nem vesznek erőt rajta is, néhány hét elteltével a primitív matriarchális ösztönök, amelyek hatására ez a gyermektelen fiatal nő, nekem el kezdett parancsolgatni, hogy adjam oda a Emőkének, illetve az Emőke anyának mind a négy gyermeket.

   A patriarchális, vagy matriarchális nevelés kérdése, Emőkének egy skype-dialógusában vetődött fel, amelyben Emőke fölényesen azt írja, hogy ő misztikus-spirituális úton, tehát a képzelet erejével, ügyelt a gyermekekre, miközben azokat órákra magukra hagyta a lakásban. (Miközben tehát a nagymamáját látogatta a korházban, ahova zarándokok a Lurdes-i Szűz Máriatól szenteltvizet hoztak és neki abból föltétlenül kellett innia az édesanyja szerint, miközben a 2, 4, 6 és 9 éves gyermekeknek a felügyelet nélkül való hagyása árán is!) És mintegy lefitymálva számolt be a fent idézett barátnőnknek az én „ostoba, férfi aggodalmamról”, aki földhöz ragadt férfi logikámmal, csak racionális-pragmatikusan vagyok képes gondolkozni ebben a kérdésben és nem értem meg, hogy a magára hagyott négy kiskorú gyermekünk, tulajdonképpen biztonságban volt a lakásban, mert ő a lelki szemeivel vigyázott rájuk, miközben a korházba ment és ott Lurdeszi szenteltvizet ivott.
    Én viszont, metafizikus asztrológusként azt mondom, hogy nem véletlenül van a fizikai dimenzió, nem azért hozódott létre az anyagi világ, hogy figyelmen kívül hagyjuk annak a jelzéseit és a törvényeit (Pl. a gravitációt), illetve, hogy maximális szülői felelőtlenségre és a Szaturnuszi elv messzemenő megsértésére vall az olyan (Matriarchális) teória, miszerint egészséges lenne tudatlan kisgyermekeket, misztikus fantazmagóriák alapján nevelni és gondozni! És ugyancsak magas fokú felelőtlenségre vall, az egészet letagadva (Emőke a bírósági beadványában letagadta, hogy a gyermekeket akárcsak egyszer is felügyelet nélkül hagyta volna), tenni az ártatlant, és liberális koncepciókra, és a hűtlen férfiakkal kapcsolatos általános negatív tapasztalatokra hivatkozva, elszakítani a gyermekeket attól a szülőjüktől, amelyik, sem materialista, sem misztikus szélsőségekbe nem esve, igyekszik a gondozni és nevelni is, őket a megváltás logikája szellemében. Annak misztikus fantazmagóriákat elvető logikának a szellemében tehát, amely abszolút mértékben figyelembe veszi a fizikai - biológiai tényezőket és abból következtet vissza a szellemi - spirituális tényállásokra.

   Állítólag egy spirituális korszakváltás előtt áll az emberiség, és elengedhetetlen az, hogy ebben a kérdésben is ne történjen meg a korszakváltás, és ne dőljön meg ez az általam feltárt ostoba tradíció. Elengedhetetlen az, hogy ravasz politikusok és közönyös bírók, illetve, a tradicionális szokásrendre alapuló, de még a primitív korszakokban kifejlett ösztönök döntsék el a családjaink és a gyermekeink sorsát! Feltevődik tehát a kérdés, hogy a megváltás korának (Lásd Hamvas időfelosztását, miszerint előbb az archaikus - matriarchális kor szellemisége volt érvényben, majd a történelmi - patriarchális koncepciók uralkodtak, és most léptünk be a keresztény korba, amely vertikális mindkettőre és az előző korok jellegét egyesíti magában.) megfelelő gondolkozásmóddal (öntudattal) megengedett-e a párkapcsolati, vagy más nehézségektől való menekülési vágyból (az úri szeszélyből) eredő elválás? És ha mindenképpen el kell válni, megengedett-e spirituálisan az, hogy primitív patriarchális és matriarchális tradíciókra és törvénykezésre alapozva, megfosztjuk egyrészt az apát attól, hogy a tudatosan vállalt szülői (Figyelem: nem hiába nevezi az anyanyelvünk szülőnek az apát is!) felelősségeit normálisan gyakorolja? És megengedett-e az, hogy megfosszuk a gyermekeket attól, hogy spirituálisan tudatos apai gondozásban és nevelésben is részesüljenek? – Mert a legtöbb esetben,  a szeretőhöz, vagy a nagyanyai státuszba került„anyukákhoz”, és nem egy esetben az öreg nagymamához menekülő anya, nem is az hajtja a „gyermekszerző” törekvésében, hogy azokat személyesen figyelve, gondozhassa és nevelhesse, hanem azért, hogy átadhassa a gyermekeit másoknak. De lehetőleg úgy valahogy, hogy ez, a gyermekinek, mint az ő kizárólagos tulajdonát képező tárgyaknak az átpasszolási a vágya, ne legyen egyértelmű, hanem ebben ő az ártatlan áldozat szerepébe tűnhessen fel.

   Amennyiben spirituális tudatosságra törekvő személyek számára írunk és azért nem napilapokat, vagy magazinokat olvasó személyek számára, azt kérdezem, hogy spirituális tudatosságra törekvő személyek körében, szabad-e egy ilyen magatartást, mint az Emőkéé, mint normálist elfogadni? És hogy nem-e kellene az utódai gondozásáért és neveléséért maximális felelősséget vállalni szándékozó férfinak a családalapítás előtt maximális garanciát kérni a szertett nőtől arra vonatkozólag, hogy amennyiben az időközben szerelmes lesz másba, vagy nem bírja a házasság és a gyermekgondozás unalmát és inkább az annál érdekesebb, napi 9 - 1O órás munkahelyi terheket választja, vagy a férjnél kíméletesebb, és őt megértőbb anyukához, nagymamához, testvérhez, nagynénihez akar elmenni, akkor a gyermekeket majd nem akarja belevinni ilyen ostoba, családelhagyásos játékokba, hogy ne mondjam: magát és az életét komolyan vevő emberhez méltatlan állapotokba? Vagyis, tradicionális (cigarettázó, kávézó, pálinkázó, húsevő, és persze, liberális-humanista elveket valló) nagyanyai gyámságokba és nevelésekbe?
    Mert azt is tudni kell, hogy a spirituálisan gondolkozó és az életét a megváltási logika szerint folyatni kívánó férfit, elsősorban nem a gyermekeihez fűződő érzelmek és érzékek vezérlik. És még akkor sem, hogyha időnként ledönti lábáról a megváltás logikájával meredeken szemben álló világi mentalitással szembeni tehetetlensége miatti keserűség és jól elsírja magát az egész család sorsával felelőtlenül játszadozó feleséghez került, hovatartozási tudatukban összezavart gyermekek sajnálatában (És bizonyára: önsajnálatában is!). Hanem, minden körülmény és igazságtalanság ellenére, a spirituális, sőt: a kauzális emberi és szellemi tudatossága. Ebből a szempontból például, amennyiben jól bele nézek a lelkem kútjának a fenekébe, azt találom végső soron, hogy a tőlem elvitt és az én személyi felelősségemtől (spirituális éberségemtől!) elvágott gyermekek sorsa és fejlődése, stb. - akiket már az enyémtől teljesen más étrend és más koncepciók és más, általam teljesen helytelenített, felnőtti példaadás szerint nevelnek (Hazug és korrupt, mivelhogy az állatokkal szemben a gyermekek kedvéért érzelgős, de az állatok húsát elfogyasztó és a gyermekeknek az őket gondozó nagymamák és dédnagymamák, nagynénik, stb. bocsánatos bűneihez szoktatásával: cigarettázás, kávézás pálinkázás, stb., a kamaszkori szeszélyeskedés és kábítószerezés előszobájába bevezető példaadással!), engem semmiben nem érdekel jobban, mint a barátaim gyermekeinek a sorsa és fejlődése. Az a gyermek ugyanis, akit tőlem az Isteni törvények szellemét megerőszakolva elvittek, már nem az enyém, a szó nemes és spirituális értelmében. Hanem, egy olyan valaki, aki miatt maximum csak aggódnom lehetséges, úgy, hogy közben semmit nem tehetek lényegében érte. Sőt: amennyiben a közvetlen apai felelősségemtől és tehetőségemtől elszakítják, esetleg egy egyszerű gazdasági nyűggé is válhat számomra „gyermekem”, ha gyermektartást kell fizetnem érte, anélkül, hogy nevelhetném, amiért meghatódtam annak idején attól, hogy szeret egy olyan nő, aki megjátszotta számomra azt, hogy felelősségtudattal rendelkezik.

   - Mert hát végeredményben mit tehetek én egy olyan gyermekért, akit csak két hetente látok, akiről tehát nem közvetlenül gondozva - figyelve tudhatom, hogy mit eszik, hogy miként kakál, mikor és mitől vidám, mitől szomorú, mitől egészséges és mitől beteg, hanem csak az anyuka, vagy a nagymama, vagy a közös ismerősök közvetítéséből? Mit tehetek én egy olyan gyermekért, akinek én adtam nevet ugyan, de akit az én felelősség-koncepciómtól teljesen eltérően, sőt: azzal merőben ellentétesen gondoznak és nevelnek? Mire lehetek én lényegileg jó számára, miben segíthetek spirituális (morális!) lényeg szerint neki? Metafizikusként, vagyis az élet igazi célját és rendeltetését ismerő, tudatos személyként, én messzemenően elvetem az ünnepnapi, vagy vasárnapi apuka szerepkört, amit a csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális pszichológusi diplomával rendelkező vezetője, rám kirótt a nyár elején, nagy kegyesen. - Ráadásul úgy, hogy ezt a szakemberi ostobaságát még le is írta papírra, aláírta és lepecsételte és ki is közölte! - Amitől természetesen, én ezt a vasárnapi apuka szerepet még inkább elutasítom! Ha nem lehetek rendes édesapa, akire a gyermek folyamatosan tud figyelni, és akit a gyermek tud követni, illetve, aki tudja követni és irányítani a gyermeke testi, lelki és szellemi fejlődését, akkor lényeg szerint, semmilyen apa nem lehetek. Ebből, a spirituális szempontból, a vasárnapi apa szerepénél és funkciójánál, a mostohaapa szerepe és funkciója sokkal, de sokkal értékesebb, hiszen az együtt élhet a gyermekekkel és követheti és befolyásolhatja azok fejlődését! Miközben én, ha rövid ideig is, de közvetlenül már tapasztalhattam azt is, hogy nem vagyok igazi édesapa a Réka és a Turula számára, hiszen Emőke levitte őket Csíkszentgyörgyre, ahol az édesanyjának a velem egy idős papucshős férje volt számukra a férfi-modell és én hetekig nem találkozhattam a gyermekekkel! Már arra is gondoltam, hogy esetleg majd jó modell lesz számukra az Emőke fiatal testvére: a nagybácsi, akinek előreláthatóan egyetlen gyermeket, ha képes lesz majd szülni a gyermekáldástól tudattalanul máris iszonyodó, jövendő felesége, és, akivel a gyermekeink többet fognak majd beszélgetni, mint velem. - Hogy ez rajtam is múlt volna? Ugyan kérem, nem fogok én abban sportolgatni, hogy az anyósomnak udvaroljak és könyörögjek ahhoz, hogy találkozhassak a gyermekeimmel, akiket én  is etettem kicsi koruktól, akikkel pl. én valamikor éjszakáztam, mert képtelenek voltak elaludni és a mellkasomon kínlódtak az alvási képtelenségükkel órákon át. Nem fogok most udvariaskodni és szépelegni, azért hogy egy héten egyszer, vagy két héten egyszer találkozhassak a mások által nevelt gyermekeimmel... Minek? Úgy sem látom, hogy miként és mit eszik és hogy alszik és hogy játszik és főként azért, mert nincs semmi beleszólásom az élete lényeges kérdéseibe. Nevelje az, aki elvitte, és az, akihez elvitték! És ha Medárdáékat is elviszik majd, ugyanaz lesz a helyzet. Vállaljon értük felelősséget az, aki a felelősséget vállalata a családrombolásért, vagy vállalja most a gyermekeknek a tőlem való módszeres elszakításáért! Nekem teljes szülői – apai felelősség kell, nem ünnepnapi, vagy érzelmes-szórakozó felelősség! Mivel a kollektív felelősségek esetében jól láttam, hogy mire jutottunk a Kommunista korszakban. Közös lónak túrós a háta, és a nagymamákkal közös gyermek hisztériás és szeszélyes és kibírhatatlan és nekem csak az olyan gyermek kell, amelyik normális és egészséges, mint azok, akiket neveltem és akiket még nevelek a jelenben.

    A gyermek nem névnapi ajándék, vagy pláne nem kölcsön-autó, amit csak úgy, időnként a magam szórakozására átvehetek, hanem egy olyan magas rendű spirituális struktúra, aminek a jövője iránt is felelős vagyok, nem csak e jeleni egészségi és hogyléti állapota szintjén. Férfiként és metafizikusként csak és csakis azt tudhatom igazából a magaménak, amiért igazából felelhetek! Hogyha a nők és a matriarchális eszmék előtt meghajló férfiak ezt másképp látják és gondolják, legyen, tegyék úgy, ahogy jónak látják, de szerintem, elsősorban felelős öntudattal rendelkező személyek kössenek csak házasságot, - és ne a magunknak házasságon kívüli, öngerjesztett extatikus szerelmek luxusát, majd az anyukához való menekülés luxusát megengedő csapongó lelkek.
     Szerintem tehát a gyermekeket, válás esetén azoknak kellene ítélni, akik felelősen viselkedtek a családban és a házasságban és akik személyes felelősséget képesek vállalni a gyermekekért, attól függetlenül, hogy nő-e az illető, vagy férfi. Ami nem a hűség, a felelősség és a helytállást elvét követi ebben a kérdésben, az liberális és matriarchális érzelgősség és Isten-ellenes és megváltás ellenes rablómese. Nem az általános világi koncepciók szerinti nő – férfi szerepkörök, metafizikailag nyilvánvalóan hibás megítéléséről beszélek, én nem panaszkodom a velem történtek miatt, hanem azt szeretném, ha a mi körünkben, ebben a kérdésben is kirajzolódna egy metafizikailag tisztázott koncepció arról, hogy tulajdonképpen mi is kellene legyen a család, illetve mit kellene jelentsen a család egy magára valamit is adó, illetve az életét metafizikai szinten élni kívánó személy számára és, hogy mi az apa szerepköre és úgymond metafizikai joga a családon belül, tehát, hogy a nőnek mit kell a férfi családi tevékenységében és viszonyulási módjában, maximálisan tiszteletben tartania? Mert arról, hogy mi a nő szerepe a családban és a gyermekgondozásban, de főként a gyermeknevelésben, arról rengeteget beszélnek mindenütt, akárcsak arról, hogy milyen felelőtlenek és szívtelenek, stb. általában a családjukat egy - egy új szoknya bűvölete miatt elhagyó, „gonosz” férfiak. Illetve arról, hogy milyen lusták, figyelmetlenek, érzéketlenek és ráadásul szemtelen basák a férfiak, akik a családban semmit nem tesznek és ráadásként, elvárják, hogy a gyermekeik mellett, őket a feleségük mindenben kiszolgálja, megelégedvén azzal, az ostoba szereppel és, funkcióval, hogy ők viszik a pénzt a házba – családba, és hogy milyen kicsik és szerencsétlenek lesznek akkor, amikor ezt a zsákmányszerző szerepet az új kor lehetőségei kilövik alóluk.
    Én nem ezt a jól ismert, lerágott csontot akarom tovább variálni! Metafizikus asztrológusként, nem lehetek sem férfi-párti, sem nő párti, tehát nem beszélhet belőlem sem a családi mulasztásai miatt lelkiismeret furdalással telt, és az által manipulált, a meghatódott férfi, vagy a sértett primitív férfi, amiért elvették a család nevű gyermekjátékát tőle. Itt nem erről van szó, hanem arról, amit több ízben kifejtettem már, ti., hogy asztrológusként számtalan esetben kerülök olyan helyzetbe, hogy tanácsolnom kell  - és nem csak fiatalembereknek, hanem kopaszodó, vagy őszülő legényeknek is azt, hogy kezdjenek el – persze: gyermekes, és persze, nem csak egykés - családban gondolkozni, ha azt akarják, hogy valami tényleges elégtételük is legyen az életükben, vagy az anyagiak szintjén tovább tudjanak lépni, vagy, hogy szakmai, esetleg művészi sikereik legyenek, stb. Ez nem egy új nóta nálam, amit azt követően kezdtem fújni, miután felfedeztem az anyai ági örökletes programokat, mert, még mielőtt Emőkét megismertem volna (És persze: Medárda megszületett volna!), adtam már ilyen tanácsokat. - Éppen a minap keresett fel az egyik volt hallgatóm, aki mostanra már, nagy gazdasági igazgatója egy jelentős cégnek, akinek a családjában az én javaslatomra született meg az első gyermek. Az a lányka, akiről tulajdonképpen a Mintát Emőke, akaratlanul levette, mivel Medárda éppen azt követően fogant meg, hogy látogatóban voltunk a Gál-ál családnál és feleségem „”megkívánta” azoknak az akkoriban egy éves, gyönyörű lánykáját.
    Na, most milyen erkölcsi alapon lelkesíthetek én házasságra és gyermekvállalásra ilyen esetekben (A személyi horoszkópban kiolvasható Rák karma, vagy Rák jellegű életfeladatok esetében és persze: Bak és Szaturnuszi, de főként magukat megosztani és áldozatot vállalni képtelen, mély- Oroszlán Karmával rendelkező férfiak esetében is...), amikor még engem is, nem csak, hogy elhagyott a feleségem puszta, zavaros szerelmi ábrándokhoz kötött úri szeszélyből, hanem még a négy gyermekemet is elviszi, és teheti ezt csak, és csakis azért mert, a jelen törvénykezési és szokásrend szellemében, ő ezt könnyen megteheti. És amilyen felelőtlenné és befolyásolhatóvá vált, a szerelmi boldogtalanságát az irracionális ambíciói által kompenzáló és a mi házasságunk falát már a kezdetek óta rágicsáló anyja által, a feleségem „minden áron” meg is akarja tenni ezt a stupid disznóságot, ami elsősorban, nem is velem szemben gonoszság, hanem az általam gondosan és figyelmesen nevelt és spirituálisan irányított - és ezért (MÉG!) egészséges lelkű - gyermekeinkkel szemben?
    Mert itt nem csak arról van szó, kedves barátaim, hogy tíz éven át építettem gondosan és lehetőleg spirituális alapon (Már, amennyire, a dolgainkba minduntalanul az Emőke összezavarása és közvetlen, vagy közvetett befolyásolása által, az anyósom ezt lehetővé tette!) ezt a gyönyörű, négy gyermekes családot, amelyen keresztül mind Emőke, mind én spirituálisan is tovább fejlődhettünk és másoknak is, az ilyen problémáiban segíthettünk - és azt gondoltam, hogy Emőke is ezzel az alapállással egyet ért, hiszen főként erről beszéltünk ketten állandóan -, miközben most kiderült, hogy egy nagy fenéket -, hanem arról is, hogy én ezért a családért és ezekért a gyermekekért maximális felelősséget vállaltam és tápláltam tíz éven át és ebben éltem reggeltől estig, sőt: az álmatlan éjszakáimon is, és ebben akartam élni mindaddig, amíg Réka fel nem nő és mindezt egybe szőttem az asztrológusi és az írói hivatásommal, közösségi felelősség- érzetemmel! És arról, hogy rengeteget áldoztam ezekért a gyermekekért és az enyémtől messzemenően szebb jövőjükről, nem csak ábrándosan – álmodoztam, hanem azt, a gyermekek individuális jegyeire is figyelő nevelésemmel készítgettem, ahhoz, hogy most egy családromboló nagymama (Aki korábban a saját, két gyermekes családját és az akkori szerelme négy gyermekes családját rombolta szét, a férfi- és apaellenes mániájának és fékezhetetlen szexuális vágyainak engedve, vagyis, az Emőke külföldön dolgozó édesapját egy gerinctelen férfival megcsalva!) és pálinkás ötletekkel jövő dédnagymama, meg a szomszédok nevelgessék őket!
    Mert szó van arról, hogy a karmát, aminek két vonatkozása van: egy abszolút és egy, ami az anyai ági női ősöktől örökölt és a kettő analogikus kapcsolatban áll egymással, fel kell oldani meg kell haladni. És szó van arról, is és nem csak itt nálunk, hogy a szülő a lehető legjobbat akarja a gyermekeinek! Hát az én koncepciómban, és metafizikailag, tehát reálisan, a teremtés és az élet eredeti rendeltetése logikája szerint, az a legjobb amit adhatok a gyermekeimnek, ti., ha segítem őket meghaladni, legalább a horoszkópjaikból kiolvasható karmájukat, vagyis anyai ági örökletes programjaikat, amelyektől pl. Én annyit szenvedtem! Mert ezt nem értik a világi logikában gondolkozó nagyokosok, a nagy liberális, humanista pszichológusok és szociológusok! Ti., hogy mi a férfi szerepe a gyermeknevelésben és gondozásban! Hát az kedveseim, hogy kihúzza a gyermekeit az anyai ági örökletes programjaiknak az örvényéből, hogy azok szabadon és saját tapasztalataikból kikövetkeztetett életfilozófiájuk szerint, egészséges szellemű, a saját gyengeségeinknek és az élet nehézségeinek a leküzdésére jól felkészített autonóm személyiségként: úgymond megváltottakként élhessenek. - Mert mindenki azt kérdezi tőlem, amikor az anyai ági örökletes programokat ismertetem, hogy akkor, hát hol van az apák szerepe az egészben? Mit érnek, mitől jók az apák, azon kívül, hogy a spermát adják a gyermekekhez, és esetleg a pénzt a családhoz, vagy fizetik a gyermektartást? Hát tessék, itt van: ez az apák szerepe: A GYERMEKEK SPIRITUÁLIS, BEAVATÁÁSA, vagyis: TESTI-LELKI ÉS SZELLEMI BEAVATÁSA! Nem és nem arról van szó tehát, amit a Nobel díjaktól hasra eső nagyokosok hirdetnek, ti., hogy az apáknak a gyermekek szocializációjában van szerepe! – És, hogy ezt, a társadalomba való integrálást vasárnapi szülői szerepekben is elvégezhetik! Az apának, éppen a nevelésen keresztül lehet éppen akkora – jó, vagy rossz, ez teljesen az apa öntudatától és spirituális megvilágosodotti fokától függ! - szerepe a gyermek személyisége és felnőtti öntudata kialakulásában, mint amekkora súllyal bír az, hogy az édesanya szüli meg a gyermekeket és ez által, hogy a spirituális karmikus programoknak a nagy részét is, tőle öröklik a gyermekek. Figyelem! Nem szellemi-intellektuális képességeket írtam, amelyek teljesen a biológiai adottsághoz tartoznak, és amiben ezért, a biológiai öröklődés is számit, amiről tudjuk, hogy általában 5O – 5O százalékos!

– Szóval, éppen ebben áll a spirituális rendeltetési szerep és funkciófosztottsága azoknak az apáknak, akiknek a feleségei és anyósai azt teszik, amit Emőke és az anyja velem tettek, hogy lehetetlenné teszik azt, a gyermekeik lelki jellemének és spirituális orientációjának az alakítását, amely az apák tulajdonképpeni szerepköre lenne kauzális szempontból (eredeti rendeltetés szerint!), vagyis a gyermekeknek a karmikus terheiktől való megszabadítása, illetve, negatív esetben (A primitív apák esetében) azoknak a még nagyobb karmikus beterhelése és összezavarása. De hát mi most a pozitív apai szerepkörökről beszélünk, és nem a negatív szokásokkal és zavaros irányítással, az anyai ági örökletes programok fölött a gyermekeket még plusz negatív tulajdonságokkal, félelmekkel, vagy ferde ambíciókkal beterhelő apai „beavatkozásokról”. Mert erről van szó, merjük kimondani: az apáknak, vagyis a Világosság és a fény képviselőinak (Most, hadd ne minősítsük részletezve az általános, családelhagyó, basáskodó fényképviselőkkel a témát.), éppen az a dolga, hogy az ők egyéni meglátásával bele avatkozzanak a gyermekeik spirituális struktúrájába és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten, azon – lehetőleg – pozitívan módosítsanak! – Legalább is az Evolúció, a kiegyenlítődés és az Abszolútum törvényei szerint ez lenne a lényegi és elsődleges szerepe az apáknak a nevelésben, illetve a gyermekeik életében. Ez lenne az apai bélyeg, és nem a nyers természeti vonások hasonlatossága (Nem a nyers intelligencia, tehát, amit manapság mindenki oly nagyra tart, hanem a moralitás, nem a szexuális potencia és más ilyen kimondottan biológiai tulajdonságok, amiket az apától és az anyától is lehet örökölni egyaránt, hanem a szellemi tudatosság.).

   Ettől függetlenül, persze, részt kell vennie, és elsősorban számára hasznos az, hogyha részt vesz az apa a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert hogyha mindössze csak a nevelésükkel akar foglalkozni, nem csak, hogy ő képtelken fejleszteni a saját Jin (Szeretet) jellegű oldalát – személyiségét, hanem azért is, mert ha ezt nem teszi, akkor a nevelés sem lehet megfelelően hatékony.
Szóval még egyszer: hagyjuk a tudományos véleményeket, miszerint az apai szerepkör a nevelésben a gyermekek szocializációja, mert mi a fenére szocializáljam én a gyermekemet? Hogy legyen illedelmesen és udvariasan, de lehetőleg mindezekkel együtt és ugyanakkor, harapós természetkirabló és természet zsákmányoló, élvező-idióta, fogyasztó, bamba- polgár, kellemesen ledér honleány? – Hiszen, most éppen csokival és banánnal, illetve bocsánatos bűnök fölötti szemhunyásra való oktatásra szocializálják a nagyiék Rékát és Turulát! Én is ezt folytassam? Ezek szellemében tehát, amennyiben én nem nevelhetem őket, teljesen mindegy az, hogy ezek a napi egy doboz cigarettát, disznó- és marhahúst és, persze, egymás idegeit is fogyasztgató emberek nevelik a gyermekeimet, vagy a beteges nagymama... - Azokat a lányokat, akik mellett én, ahogy jöttek, sorra mind éjszakáztam, mivel 1 és 3 éves koruk között képtelenek voltak este elaludni és Emőke egyszerűen csak be tette hozzám este tízkor, hogy ő aludhassa ki magát másnapra, és akikhez én már magzat korukban beszéltem, amikor az édesanyjuk hasában készülődtek a világra - akik a saját családjaikat annak idején tönkre tették, ahhoz, hogy 14 év cirkuszolás, illetve vagy húsz elválás és újra visszatérés és egymás nyakába borulás után, miután a férfit sikerült a mamának papucs alá törnie, össze házasodjanak. Vagy, hogy éppen a kábítószeres Joe Limonádék nevelik! Mert a lényeg ugyanaz: Meg kell találni azokat a spirituális tudatosodási és tudatosítási formákat mind a nők, mind a férfiak számára, amelyek garantálják, legalább 95 százalékban azt, hogy az általunk szülővé is váló házastárs, miután felvállalta azt a komoly felelősséget, amit a szülői státusz jelent, nem lehet, még a leg világrengetőbb szerelemnek a hatására sem a családját elhagyó fél! Vagy, ha igen, akkor becsületesen megkérdezi, azt, hogy a közös gyermekekből a másik mennyivel akar maradni, és azt és azokat maximálisan segíti mind anyagilag, mind erkölcsileg, azt követően is, hogy elhagyta a családot! – És nem úgy, hogy stupid tradicionális szokások és törvénykezés alapján, elviszi a másik által is gondozott és gondosan nevelt gyermekeket és azokat átadja, holmi primitív, matriarchális ösztöneire hallgatva, az anyjának és a nagyanyjának, csak azért, hogy ő liberális - világi eszmék szerint megvilágosodott és tudományosan emancipált „posztmodern” személyként „megvalósíthassa önmagát” egy új szerelemben, illetve minimális fizetésért dolgozva egy, ugyancsak primitív életnyerési törekvéseket szolgáló vállalkozásban forgassa az ördögi vurstlit.
     A matriarchátus, igen is létezett. Materiális tudományos bizonyítékok vannak erre, tehát igen is, volt amikor kialakuljanak azok az anyának és nagyanyának, illetve a vezér-nősténynek való megfelelési ösztönök, amelyek az olyan negatív Rák karmával rendelkező személyek tudattalan lelki világát mozgatják, mint amilyent én is hoztam magammal és amilyet Emőke tízszer annyit mint én! - És még én is rajta kapom magam azon, hogy nagy ostobán (Maflán!), még 55 évesen is, a minden szempontból teljesen játékon kívül álló anyámnak akarok megfelelni! Hát akkor azok, akik minderről semmit nem tudnak, és hát azok, akik, mint Emőke is, a fiatal és őrülten ambíciós anyjukkal szemben kell helytálljanak, mert nem csak, hogy a IV. Házban van a Sárfarkuk, a Rákban a Lilithjük, de még az Oroszlán napjuk is a Holddal van összeragadva? Nem az Emőke tudatlanságában, vagy állítólagos primitivizmusában kell tehát keresni az ilyen apa-és gyermek-ellenes cselekedetekre az okot, mert, ha az lett volna – mármint olyan primitív személy, aki a sykpe dialógusokban megnyilvánul, nem vettem volna el feleségül. Hanem igen is ezekben, a női lelkeket a férfiakénál könnyebben megzavarni képes anyához, és nagyanyához való vissza kapcsolódási, nagyon mélyen rejlő primitív matriarchális ösztönökben! Ezek ugyanis nem jelennek meg a horoszkópban, de ettől kezdve, minden minket olvasó, asztrológiával foglalkozó személynek jó lesz figyelembe venni őket, akárcsak a társadalmainkban (Román és Magyar, vagy szerb, szlovák stb.) honos gazdasági és kulturális szokásokat, körülményeket, vagy az egyeseknél olykor fékezhetetlennek bizonyuló szexuális vágyakat és ösztönöket. Vagy, éppenséggel azt, amire a legpiacibb és legolcsóbb piaci asztrológia is figyelmeztet: nevezetesen, hogy a Rák karmával rendelkező személyek, miután beleverték a frászt a családtagjaikba a folytonos kételyeikkel és aggodalmaskodásaikkal, de mégis, a sors valamilyen áldása következtében, megnyugodhatnának mind az utódaiknak a nem veszélyeztetett állapota felől, mind a családjuknak az anyagi biztonsága, sőt: jóléte felől, ahelyett, hát ahelyett, hogy végre megnyugodnának, tüstént el kezdenek valami holdvilágos romantikus élményekre sóvárogni, más élményekre vágyakozni, a szerelmi álmodozásra és ábrándozásra való hajlamukat szabadon engedni, akárcsak Emőke, aki, látván, hogy a gyermekeknek már nem ugrik fel oly hirtelen és oly nagyon a lázuk mindegyre, mint korábban, és amikor azt is látta, hogy éppen egy 78O euros rendelésen dolgozom és a Ladát is megkaptuk ajándékba, direkt elindult kalandozni az interneten és megkereste magának a Kokós Joet, akit aztán kinevezett „a pasasomnak” (Lásd a Linda – beszélgetést), meg az Angyalának és az ő igazi lelki társának, napot és holdat rázó nagy szerelmének. És mindez nem volt elég neki a Rák-karma verklizésből, még velem is el kezdett fölényeskedni és fenyegetőzni, hogy aszongya, ezentúl semmi nem lesz úgy, ahogy eddig volt (Mert, gondolom, most már teljes mellszélességgel melléje ált a mamája, sőt: a nagymamája is, aki még Joe Ledzion fogadására is képes lenne az unokája boldogsága érdekében, miután a családi fegyelem felett, ha naivan is és ha már csak a jelenlétével is, de addigelé őrködő, hirtelen haragjában még így, az öregség és a halál közelsége által leszerelten is, veszélyes dolgokra képes nagyapa meghalt. - Jöhet tehát a matriarchális liberalizmus!).

Hát az ilyen szerelmi kútba esésektől és családi vissza élésektől szeretném én a többnyire általunk készített horoszkópokkal is rendelkező olvasóinkat megkímélni e figyelemfelhívás érdekében írt anyaggal, lett légyenek azok, akár nők, akár "csak" férfiak. (Hamvas Béla Karnevál c.- regényének a IV fejezete: Lala matróna, az amazon mondja legyintve, a félkegyelmű Fanninak: - Kanavász csak férfi! Érti Fanni, ő csak egy férfi! Hát igen, a Karneválbeli Kanavászék… Laurának, a főhős feleségének a testvére, Platonkának az édesanyja, akinek most nem jut a neve hirtelen az eszembe, végül nem bírta ki a férje által létrehozott új otthonukban a régi fejfájások nélkül, vagyis a Lala úrasszony által irányított régi otthonában mindennaposan és menetrend szerint előálló, tehát végül is, jól megszokott, de elviselhetetlennek gondolt iszonyú, régi fejfájásai nélkül, és azok visszaszerzése érdekében, vissza költözött oda a férje mellől, Kanavász ezredes mellől, miután az kimenekítette a zürzavaros családból... - És persze, a főhős, a szerkesztő úr minden figyelmeztetése ellenére, elvette feleségül Laurát (aki később szült neki három fiút), annak érdekében, hogy azt a rettenetes családi körülményeit