Kozma Szilárd asztrológus fedezte fel, hogy sorsunkat a tudatalattinkban
fészkelő negatív spirituális programok befolyásolják, melyek anyai ágon
öröklődnek, így anyáink és anyai ági női felmenőink komoly hatással vannak
életünkre. Ám az apánk sorsunkra gyakorolt befolyásáról eddig kevesebb szó
esett.

/- Szilárd, mi vezetett oda, hogy most az apa, az apaság jelentősége került
a figyelmed középpontjába?/

- A saját életem alakulása -- a feleségem erkölcsi-spirituális
megcsuszamlása, és ezáltal négygyermekes családunk szétbontása --, valamint
az ezzel kapcsolatosan megtapasztalt visszásságok. A korábbi feltárásaim
során rengeteg hangsúlyt fektettem arra, hogy elmondjam: a teljesen vagy
többnyire negatív Hold a horoszkópban azt jelenti, hogy az illető személyben
az anya ősképe negatív. De amikor a negatív Szaturnuszokat láttam, nem
tértem ki arra, hogy az apa ősképével bajok vannak karmikusan. Hiszen még
magam sem tudtam ezelőtt, hogy a probléma ennyire komoly és súlyos lehet!
Mostanra azonban a kialakult helyzet révén eljutottam oda, hogy
megfogalmaztam az apaság szakralitását, és az anyai szüléssel egyenrangú
spirituális fontosságát.

Meg kellett tapasztalnom, hogy a szülők kapcsolatának megszakadása esetén a
gyermekek elhelyezése során a hivatalos szervek és a törvényalkalmazók
többnyire még arra sincsenek tekintettel, ha az anya hagyja el a családot,
és olyan helyre, olyan körülmények közé költözik, ami egyáltalán nem
szolgálhatja a gyermekek egészséges lelki és szellemi fejlődését, épülését.
Az általános koncepció az, hogy csakis az anya képes helyesen gondozni és
nevelni a gyermekeket. Szerintem azonban a gyermekeket válás esetén annak
kellene ítélni, aki felelősen viselkedett a családban és a házasságban, és
aki személyes felelősséget képes vállalni a gyermekekért, attól függetlenül,
hogy az illető nő-e, vagy férfi. Metafizikus asztrológusként, nem lehetek
sem férfi-párti, sem nő-párti.

/- Metafizikai értelemben mi a női, és mi a férfi princípium jelentősége?/

- A nő a feminin princípiumnak: a megtermékenyülő és teremtő, tápláló
őshatalomnak a megtestesülése, a férfi pedig a maszkulin princípiumnak: a
megtermékenyítő és vezető, megváltó hatalomnak a megtestesülése. A nő a
teremtő hatalom és a szeretet megtestesülése. A Férfi az átvilágító és
értelmező világosság megtestesülése. Ezt a két, egymástól teljesen eltérő
funkciót és rendeltetést soha nem szabad egymással összekeverni, illetve
egyiket a másik ellenében bármiféle előnyben részesíteni. Csak az törekszik
a két nem egyedei közötti egyenlőségre, aki erről a lényegi különbözőségről
nem tud. Erre mondja Hamvas Béla, hogy az egyenlőség az egység megrablása.
Két egymástól teljesen eltérő alapfunkciójú elem között egység lehetséges,
és annak bizonyos körülmények között meg is kell valósulnia, de az
egyenlőségük eleve nonszensz.

/- Mi tehát a férfi szerepe a gyermeknevelésben?/

- Manapság a közvélekedés szerint az apák csak arra valók, hogy egyrészt a
spermát adják a gyermekekhez, másrészt a pénzt a családfenntartáshoz, vagy a
gyermektartáshoz. Ám épp az a nagy különbség az ember és az állat között,
hogy az apák nemcsak az önfenntartásra és a közösségi életben való
eligazodásra tanítják meg a gyermekeket, hanem a szellemi világgal való
kapcsolattartás módjára, az egyetemes törvényekkel való együttműködés
szükségességére és lehetőségeire is. Az apa szerepe a gyermek spirituális
beavatása!

Az apának a nevelésen keresztül lehet éppen akkora -- jó vagy rossz, ez az
apa spirituális megvilágosodotti fokától függ! -- szerepe a gyermek
személyisége, öntudata kialakulásában, mint amekkora súllyal bír az, hogy az
édesanya szüli meg a gyermekeket, és hogy ezáltal a karmikus programok nagy
részét is tőle örökli. Az apák dolga az, hogy beleavatkozzanak a gyermekeik
spirituális struktúrájába, és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten
azon -- lehetőleg -- pozitívan módosítsanak! Ettől függetlenül persze az
apának részt kell vennie a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert ha nem
ezt teszi, akkor egyrészt képtelen fejleszteni a saját jin- (szeretet)
jellegű oldalát, másrészt a nevelés sem lehet megfelelően hatékony.

/- Miként látod: napjaink férfijai mennyiben alkalmasak az említett
szerepkör betöltésére?/

- Sajnos a horoszkóp-rendelők többsége nem férfi, hanem nő, mivel ők jobban
sejtik, hogy a világban van valami, a természettudományok által biztosított
életnyerési technikáknál és trükköknél rejtélyesebb, de sokkal erősebb és
meghatározóbb kauzális törvényrendszer által működtetett sorsmechanizmus. A
férfiakat tízszer kell, hogy fejbe verje, és padló alá nyomja a sors, amíg
ezt elkezdik észrevenni és elfogadni, akárcsak az én esetemben. Így alakul
ki az a fonák helyzet, hogy a szellemi fejlődési programjukat feltáró
horoszkóppal rendelkező nők próbálják átvilágítani az azt elutasító
férfiakat, és a szellemi világ titkainak megfejtésére nevelni a
gyermekeiket, holott ezt a férfiaknak kellene megtenni! A nőkben ugyanis a
Hold szellemisége, vagyis a szeretethez hibásan kapcsolt engedékenység és
kímélési, kényeztetési hajlam az erősebb, nem a szellemi összpontosítási
lépesség érdekében a kényelemről, szeszélyeskedésről és öncélú
élvezetszerzésről való lemondást következetesebben igénylő Szaturnuszé. Úgy
néz ki, minthogyha a gyermekek az elsőt igényelnék inkább, de ez tévedés.
Meg lehet figyelni, hogy a nagyobbacskák inkább ahhoz a szülőhöz, vagy
tanárhoz húznak, aki szigorúsága miatt kényelmetlenebb ugyan, de számukra
megbízhatóbb, mert stabilabb. És ennek az elvárásait igyekeznek is
teljesíteni, ami nem csak a tanulmányi eredmények miatt fontos szempont,
hanem elsősorban az erkölcsi normák elfogadása és gyakorlása miatt is. Azt
tapasztalom tehát, hogy előbb-utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi
harcos és zsákmányszerző férfitípust játékon kívül helyezi a gyermekeit az
élet értelmébe beavató apa, és a jelenkori erkölcsi válság után a Szaturnusz
is kezd majd látszani a férfiból, a zsákmányoló hérosszal (Mars), frivol
herével (férfi-Vénusz), valamint a közösségirányítóval (Nap) minimum azonos
értékű rangot kapva. Az sem véletlen, hogy azok a családos férfiak, akik
elveszítik mind családellátó, mind a közösségbefolyásoló szerepüket, sokszor
az életükbe kerülő válságba kerülnek. -- Ez ugyanis természetes, ha nem
tudnak, illetve lemondanak a -- persze, kevésbé látványos -- gyermek
beavatói funkciójukról.

A kiegyenlítődés törvénye alapján a köznapi férfiban is kell lennie egy
olyan spirituális értékű lényegiségnek, ami metafizikailag (vagyis a
teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékű a nők
magzatfoganási és -kihordási, valamint gyermekszülési képességével -- a nő
teremtői képességével! És ez nem más, mint a szellemvilág törvényeinek
megismerési, belátási és betartási képességén alapuló irányítói, alakítói,
fékezői, és ha kell, korlátozói képesség.

A férfinak rendkívül erős szellemű személynek kell lennie, hogy ezt az
utód-nevelői, spirituális tanítói feladatát felelősségteljesen elláthassa,
és gyermekeit a megváltás felé vezető útra rávezethesse. Ennek az egyedül
általa elvégezhető utód-beavatói munkának kellene ellensúlyoznia azt a
helyzetet, hogy ő nem képes utódokat szülni a világra, vagyis, hogy nem
képes teremteni. Amennyiben erről a feladatáról egy férfi lemond, az
elsődleges emberi funkciójáról, és élete spirituális lényegéről mond le!

L. Zs.

Forrás: http://www.kozmaszilard.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=193&Itemid=2